Elszakították egymástól az „igazi tudományt” és a hitet, de a fő kérdésre nincs válaszuk

Nemrég nemzetközi nyilvánosságot kapott Charles Darwin evolúcióelméletének kiegészítése. Az Egyesült Államokban alkotó kutatók tanulmányuknak a „Funkcionális információ növekedés törvénye” – címet adták. (In.: Proceedings of the National Academy of Sciences, 2023. 16. oktober.) Az evolúció és entrópia kéz a kézben járnak. „Mozgás, gravitáció, elektromágnesességgel töltött terek, és a termodinamika második főtörvénye által leírt kölcsönhatások elve energizálja az egyetemes törzsfejlődést” – állítják. De nem világos, miért nem a komplex természeti és társadalmi alrendszereket ellentmondásmentesen leíró autopoiétikus elméletből indultak ki? Ez magyarázó ereje révén Darwin evolúciós elméletének hiátusait elegánsabban hidalhatná át.

Darwin elmélete a véletlenre bízza a túléléshez elengedhetetlen, új képességek kialakulását. E képességek azáltal bizonyítják be nélkülözhetetlenségüket, hogy az élő szervezet átörökíti azokat a következő generációk számára.

A keletkezés- és fejlődéstörténet új elmélete kimozdította végre az élet eredetét, kialakulását kutató természettudósokat évszázadok óta tartó szellemi bénultságukból.

Ugyanakkor türelmet is kért. Anélkül kísér el az egyedfejlődés útján, hogy megtudnánk, hol volt a ma látható világ kezdete. Abban rejlik Darwin zsenialitása, hogy e buktató ellenére is leírja egy önműködő rendszer jövőbeli képét. Előtanulmányok nélkül is lerajzolhatták a gyerekek a homo sapienst. A fajok megváltozásának ötlete kiegészült az adaptáció gondolatával, amely a változóképesség irányát és mikéntjét határozta meg. Egyszerűen és érthetően. De nem következmények nélkül. A vallás szembe került a természettudományos gondolkodással, az ateizmus a valódi tudományokat ismerő gyakorlatiasság szinonimája lett, a hit a tudatlanság metaforája.